Ősszel jelenik meg új kiadványunk Magzatnaplóm címmel.
Kiknek szól?
Fiataloknak, nőknek és férfiaknak, kismamáknak és kispapáknak, nagyszülőknek, orvosoknak, döntéshozóknak, mindenkinek, hiszen mindnyájunkat érint… mind voltunk magzatok, és újabb és újabb magzatok élete függ a mi döntéseinktől!
Olvass bele!
Magzatnaplóm 10. hét
A múlt héten eldöntöttem azt, hogy nekem a bal oldal a kedvencem, vagyis balkezes leszek. De azért nem kétbalkezes! Dani persze a jobbot választotta, csak hogy ebben is különbözzünk. Én nem értem, miért akar annyira más lenni, mint én.
Két hete is mondtam neki, hogy ideje elkezdeni létrehozni a petefészkét, de nem hallgatott rám. Azt állította, hogy neki olyan nem kell, és különben is, hagyjam őt békén.
Hát én békén hagyom, de ha nincs fészke, hát nincs fészke, aztán később ne tőlem kérjen, mert úgy sem adok!
Anyaverzum! Az jutott eszembe, hogy vajon te mit szólsz most hozzánk? Mondta már valaki, hogy ketten vagyunk? Félsz a terhességtől? Félsz attól, hogyan tudsz majd minket felnevelni?
Én nem tudom, milyen lesz ez a következő hét hónap idebent. Azt tudom, hogy ez a kettő, amit együtt töltöttünk el, csodás volt! Tudom, neked nehéz lehetett a hányinger, a fáradékonyság és a rosszullétek. De nekem, idebent, maga a tökély! Te egy tökéletes anyuka vagy! Nekem a világelső, világlegcsodálatosabb szuperanyuja vagy! Az én Anyaverzumom! Anyamindenségem! Anyacsodálatosságom! Én olyan, de olyan nagyon szeretlek, hogy arra nincsenek szavak!
Szerintem magzatként a saját anyukámban lenni a legjobb dolog a világon. Itt kapom meg azt az érzelmi biztonságot, amire szükségem van. Egyszerűen a te jelenléted által. Itt érnek a te mindennapjaidnak változó, hirtelen és kiszámíthatatlan hatásai, amelyek felkészítenek engem arra, hogy a saját életem is tele lesz váratlan, új helyzetekkel, amelyekben helyt fogok tudni állni. A felnőttek ezt hívják rezilienciának, ami állítólag nagyon fontos része az intelligenciának. Persze ez engem nem izgat, csak örülök, hogy velem vagy. Ahogy itt érzem a jelenlétedet, és vigyázol rám… éppúgy az életben is tudni fogom bármi baj ér, nem vagyok egyedül, van hová fordulnom, ott van a családom, akikre számíthatok!
Nem terveztél engem? Szűkös a keret?
Nem érdekel, ha nem kapok flancos cuccokat, nem kell a neten látott dolgokkal dekorálni körülöttem semmit. Te kellesz majd, pelenkák és sima, használt ruhácskák is jók. Hidd el, lesz körülötted annyi segítő kéz, ha szólsz nekik! Segít a védő néni, a karitász, a helyi családos egyesületek, megannyi ember, Te is meg fogsz lepődni!
Mert ők is tudják, amit én nagyon érzek, hogy az ÉLET a legfontosabb. Itt és most az én életem és Danié. Hogy mi élhessünk.
Hadd adjak át egy üzenetet Danitól is:
“- Anya! Nagyon szeretlek!
És nagyon szeretek élni is.
A testvéremet is szeretem. Kérlek, vigyázz ránk,
akarj minket, bármilyen körülmények között is vagy! Köszönöm!
Puszil kisfiad,
Dani”
Hát, nem túl bőbeszédű a srác, de szerintem a lényeg átjön. Még hadd írjak magunkról is ezt-azt.
Mindkét kezünkön ott virít már az öt-öt ujjacska, még lábujjaink is vannak. Pici embergyerekek vagyunk, akik itt éldegélünk benned. Szerintem izgalmasabb így, hogy mi nem látunk téged, és te sem látsz minket. Ez a misztérium jobban összekovácsol minket, mintha egész nap képernyőn bámulnánk egymást.
Plusz egy újdonság! Mostanság elkezdtem pisilni is. Ilyet nem illik leírni egy naplóban?
Bocsi, azt hittem, hogy érdekes lehet. A veséim szépen kifejlődtek, és a pisit a magzatvizembe ürítem. Nem büdös, nem gond. Már megszoktam. Legalább nem minden piros körülöttem, mert a pisi szép napsárga színű. 🙂
Néha csak fogom a fejem, mármint megérintem a kezeimmel, és csodálkozom magamon. Vannak már formás csontjaim is. Most könnyű vigyázni rájuk, de ha majd pár év múlva sportolok, lehet, hogy itt-ott el fog törni egy-kettő közülük. De ebcsont beforr. Mármint gyerekcsont is beforr, nem izgulok.
Izmaim is alakulnak. Sőt, Dani izmai is szépen domborodnak.
– Dani, te itt titokban gyúrsz? Vagy mitől van ilyen vaskos bicepszed? – kérdezem tőle.
– Áh, szerintem a hormonok okozzák, hogy ilyen férfiasan nézek ki. – válaszolja nagyképűen.
Én meg csak próbálom elfojtani a bennem gyülemlő nevetést, hiszen azért nem egy body-builderrel van itt dolgom. Bár abban igaza van, hogy valóban fejlődnek a heréi, és bennük a tesztoszteron hormon, ami a külső és belső férfias vonásokat okozza.
Eddig nagyon érdekesen alakult, hogy a bőrünk vékonysága miatt szinte átlátszóak voltunk. Így részleteiben láttuk a belsőnk fejlődését is. A 8. hét óta megvastagodott a bőrünk, és így vége a mozizásnak. A többit majd anatómiából tanuljuk szerintem. Mert én bizony elhatároztam, hogy orvos szeretnék lenni. Szolgálni az életet, a megszületendő és a megszületett emberek életét. Ebben is jól jöhet a kézügyesség, azt hiszem.
A könyv illusztrációit
Gábor Emese készíti!
Szívesen támogatnád a könyv megjelentetését?
Több lehetőség is van:
- előrendelés
- további kiadványaink megvásárlása
- missziós persely
-
Quick View -
Quick View -
Quick View
-
Quick View
Fontos ez számodra?
Támogasd ezt a célt!