Olvass bele!

Január 25.

Mk 16,15–18

Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”

Kreatív elmélkedés (egyes szám második személyben olvasva): “Menj el az egész világra, és hirdesd az evangéliumot…”

Jézus azt mondta, aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül. Isten végtelenül irgalmas, a hívő, megtérő bűnösnek szívesen megbocsát.    

Isten egyszerre irgalmas és igazságos. Az igazságossága abban is megnyilvánul, hogy engedi, hogy magunkat kizárjuk a mennyből. Ha elutasítjuk a szeretetet életünkben, az Ő szeretetén kívüli helyen találjuk magunkat halálunk után (az a pokol).

Jézus feladatot ad az egyháznak: hirdetni az evangéliumot az egész világon. Mára ez lassan teljesül, szinte minden ember hallott már Jézus Krisztusról. De vajon a legfontosabbakat hallották róla? Vajon egy jelentős tanítóként, bölcs emberként hallottak róla, vagy mint az Isten Fia, aki megvált minket a bűneinktől? “Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.” Mi hiszünk? Ha igen, hisszük, hogy üdvözülni fogunk? Ha hisszük, hogy üdvözülünk, tényleg arányosan fontosnak tartjuk a földi dolgokat vagy túlértékeljük? Ez nem azt jelenti, hogy ne végezzük hűséggel a kötelességünket. Ez azt jelenti, hogy a kötelességünket is Istenért végezzük és a szabadidőnket is Neki ajánljuk, Vele töltjük. Velünk van a focipályán (így beszéljük a többiekkel, így bánjunk a társainkkal). Velünk van a tv előtt (eszerint válasszunk filmet, amit nem szégyellünk Jézus előtt). Velünk van a (kávé)szünetben (eszerint beszélgessünk a társainkkal, a kollégákkal mások kibeszélése és megszólása nélkül). Ha hiszünk, csodajelek kísérnek majd minket. Ahhoz, hogy ez így legyen, ebben is hinnünk kell. Hinni, hogy Isten nagy dolgokat bíz ránk, nagy feladatot ad, ha szeretnénk és vállaljuk.

Tudatosítom magamban, hogy Jézus mindig velem van? Volt ma olyan helyzet, ahol jobb lett volna, ha nem lát? Mit kellett volna másképp tennem? Mikor lelte ma örömét bennem Jézus?

 Uram, adj hitet nekem és használj engem szándékod szerint. Amen. 

Január 9.

Lk 3,15-16 és Lk3,21-22

A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.

Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

Kreatív elmélkedés (egyes szám elsőszemélyben a szöveg): “Én, XY, csak vízzel…”

 A Mennyei Atya szózata hallatszott. Az Atyának nincs emberi teste, nem szakállas, öreg bácsi, amilyennek elképzelték és lefestették. Ő teremtette a világot, Ő akart téged, hogy megszüless, Ő viseli az egész világ gondját. Megalkotta a napot, hogy nappal süssön, a holdat és a csillagokat, hogy éjszaka világítsanak. A természet rendjét, hogy legyen körülöttünk ennyi szépség és harmónia, étel és friss levegő.      

– A Mennyei Atya mindnyájunk atyja, így mi emberek mind testvérek vagyunk. Isten azt várja tőlünk, hogy szerető testvérként bánjuk a többi emberrel akkor is, ha nem vagyunk családtagok, vér szerinti közeli rokonok.

– Kapcsolódó igék: 2Pét 1,17, Mt 12,18

Keresztelő Szent János, aki egész életében a pusztában élt, bűnbánatot tartott, imádkozott és böjtölt. Nem hús nélkül böjtölt rántott sajttal és palacsintával, hanem igazán böjtölt sáskán és vadmézen élve. A böjtje és bűnbánata kihatott az élete más területeire is. Nem vett magának újabb és újabb szép, márkás ruhákat, hanem teveszőrbe öltözött. Nem napi vagy heti 1 órát töltött Istennel, hanem amolyan igazi 24/7 módon éjjel-nappal Istent keresve élt. Ő az, aki azt mondja magáról, hogy nem méltó arra, hogy Jézus szandálját kikösse!

Ha ő ennyire sem méltó, akkor mire vagyok méltó én? Mennyi vagyok én Jézushoz képest? Megint előjön a gondolat, milyen pici vagyok én, és milyen nagy vagy Te, Istenem. A végtelen, mindenható, mindentudó Istenhez képest én nem vagyok méltó semmire. Nincs olyan, hogy “mert megérdemlem”, ahogy a márkás samponreklám sulykolja belénk. Nemcsak a sampont nem érdemeljük meg, mert az lényegtelen dolog az örök élethez képest. Különben is, ha figyelmünket elviszik a külsőségek, a márkás cuccok és más evilági dolgok, akkor bajban lehetünk később odaát. Jobb Tesco-s ruhákban bejutnod az Isten országába, mint márkás holmikban és trendi frizurában a pokol tüzére kerülnöd. Az Isten országa az, amit végképp nem érdemlünk meg. Hogy bejuthatunk, az Jézus által vált valóra. Azt csak Neki köszönhetjük. Csak a Jézusba vetett gyümölcsöző hitünk vezethet el ebbe az országba.

 Mi tereli el a figyelmünket Jézusról? Mit kellene kihajítani az életünkből, átalakítani vagy megváltoztatni Isten országáért?

 Uram, Jézus, nem vagyok méltó Terád és a Te országodra. Köszönöm, hogy Te mégis lehajoltál hozzám. Köszönöm, hogy hívsz és vársz engem a Te országodba. Segíts, hogy az életem Neked tetszően éljem. Amen.

 

Január 29.

Mk 4,35-41

Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

Kreatív elmélkedés: “Én, XY, felkeltettem…”

Mennybemenetele előtt Jézus megígérte nekünk, hogy velünk marad mindennap (vö: Mt 28,20). Vagyis életünknek bármilyen vihara tombolna is, Jézus velünk van a bárkánkban, ha oda behívjuk Őt.        

A hit nem azt jelenti, hogy nem szólunk Jézusnak, ha baj van. Azt jelenti, hogy nem pánikolunk, nem esünk teljesen kétségbe, mert tudjuk, Ő vigyáz ránk.

Hunyd le a szemed! Képzeld el, ahogy egy nagyobb csónakban ül együtt a család, és veletek van Jézus is. Először szép idő van, amikor elindultok. Eveztek együtt, haladtok előre a szép Balatonon, süt a nap, a napsugarak a víz tetején táncolnak, mind vidámak vagytok. Jézus veletek örül, de aztán elálmosodik, és a csónak végében elalszik. Ti egy kicsit csendesebben beszélgettek tovább, hogy fel ne ébresszétek. Közben gyülekeznek a viharfelhők, az ég egyre sötétebb lesz, vihar közeleg. Betakarjátok Jézust, hogy ne ázzon meg, ha esni kezd, és egyre gyorsabban eveztek. Hiába, a vihar már itt van, nem esik, de a szél felkorbácsolja a hullámokat. A csónak imbolyog, nagy ügyesség kell, hogy kiegyensúlyozzátok, fel ne boruljatok. Jézus azonban itt van, itt a csónakban, nincs félnivalótok.

Emlékszel, nem az különbözteti meg a hívőt a nemhívőtől, hogy sosem kerül viharba az élete. A különbség abban áll, hogy a hívő nyugodt tud maradni és békés, a legnagyobb viharok közepette is. Miért? Mert nincs egyedül, mert Jézus ott van vele élete csónakjában.

Így van velünk most is.

Volt már nagyobb vihar az életemben? Kapaszkodtam az egyház vitorlájába és bíztam Jézusban? Ha megijedtem egy nagyobb széllökéstől, kiugrottam a csónakból (a keresztény hitemből) vagy felkeltettem Jézust imáimmal?

Uram, Te itt vagy velünk a legnagyobb hullámok idején is. Vigyázol ránk, hogy fel ne boruljunk, el ne merüljünk a viharban. Add, hogy mindig bízzunk Benned!

Itt megrendelheted:

A hit személyes kapcsolat Istennel, és ebben a kapcsolatban kialakuló bizalom, szeretet, ráhagyatkozás és engedelmesség.

Szeretnénk gyermekeinknek továbbadni a hitünket?

Ehhez nem elég a szentmise és a hittanóra. Mindennapos aktív imaéletre van szükségük nekik is, éppúgy mint nekünk.

Az egész család közös imádságához ad kapaszkodót, segítséget ez a könyvsorozat. Minden napra az aznapi evangéliumról szól. Gyerekeknek és felnőtteknek szóló elmélkedések, érdekességek, kérdések segítik a közös imát és beszélgetést.

A szerző háromgyerekes édesanya, aki évek óta imádkozza családjával a napi evangéliumot. Ebből a mindennapos tapasztalatból merít ez a könyvsorozat, ami most a C év január-március időszakot öleli fel elsőként.

Sokak örömére Sarah bíboros atya gondolatai is gazdagítják a család elmélyülését kiemelt felhőszerű idézetekkel.

Ez a könyv segít az egész családnak, hogy

  • Növekedjünk a hitben,
  • Jobban értsük az evangéliumot, Isten üzenetét,
  • Kialakuljon a rendszeresség imaéletünkben.

Ez a könyv fejleszti gyerekeket

  • Hitben,
  • Családon belüli kommunikációban,
  • Érzelmek és gondolatok kifejezésében,
  • Szövegértésben,
  • Elvont és távlati gondolkodásban.

Itt megrendelheted!

Előszó

Előttünk van az evangélium, az élet könyve, de hogyan adjuk tovább?

A hit továbbadása minden korban új formákat kíván. Ez az új forma jelen esetben a családi katekézis. Magunk elé képzeljük a hallgatóságot és elkezdjük elmondani az élet szavait.

Éva háromgyermekes édesanya, aki esténként férjével együtt imádkozik gyermekeivel. Időt teremt arra, hogy az evangéliumról beszéljen. Égetően fontos ezt megvalósítani, mivel a legtöbb iskolában nem kapnak a gyermekek igazi hitbeli nevelést! A család az a szilárd közeg, ahol napról-napra be lehet vezetni a gyermekeket Isten Országának titkaiba.

A könyv nagy érdeme, hogy Éva megtalálta azokat az egyszerű szavakat, amiket a gyermekek megértenek. Jézus is ezt tette: halászokkal, pásztorokkal, földművesekkel, kézművesekkel találkozott. Ő zseniálisan megoldotta, hogy példabeszédekben, a természetből vett hasonlatokban elmondta üzenetét. Ez a könyv erről szól. A szerző eltalálta azt a stílust, ami a gyerekek szívébe hatol.

A huszonnegyedik órában vagyunk! A Tv, az „okos telefon” teljesen leköti a gyerekek érdeklődését. Most kell megragadnunk az alkalmat, hogy visszanyerjük gyermekeink lelkét és beléjük plántáljuk Urunk Jézus szeretetét. Ezeket a családi együttléteket természetesen áthatja a szeretet és az ima. A Szentlélek ebben a légkörben tud igazán működni és a szíveket átalakítani. Bárcsak minden család asztalán ott lenne ez a könyv, hogy ezzel is elősegítsük az Egyház megújulását.

Örömmel és szeretettel ajánlom minden keresztény családnak.

2021. 10. 23. Kapisztrán Szent János ünnepén

Katona István atya

az Emmausz Közösség lelki vezetője

Blogunk

Lk 3,15-16 és Lk3,21-22 A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én …

Mk 6,34-44 Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre …

Mt 4,12-17 és Mt 4,23-25 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun …

Jn 1,43-51 Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: „Gyere és kövess!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott …