Magzatnaplóm

Kétszer kettő négy, már négy sejt alkot engem. Ha ez így megy, ripsz-ropsz száz- és ezersejtű is lehetek. Ekkor még nem tudom, hogy 50 osztódás után már 100 milliárdnyi sejtből állok, de még mindig ugyanazzal a 46 kromoszómával, ami leírja emberi mivoltomat külsőleg és picit belsőleg is.

Hoppá, van itt valami irtó furcsa. Ki ez itt mellettem? Gyorsan kiderítem!

– Te mit osztódsz itt? Éppúgy mint én! – förmedek rá a sajátosan direkt stílusommal.

– Helló! Én egy másik gyerek vagyok. Egyidőben jöttünk létre. Szóval, jobb, ha hozzászoksz a jelenlétemhez! – feleli derűsen a másik embrió.

– Micsoda? – engem nagyon meglep ez a dolog.

– Bizony, ikrek lettünk. Te lány, én meg fiú, két külön petesejtből és hímivarsejtből. – magyarázza nekem ez az idegen, én pedig rájövök, hogy akkor ő nem is idegen, hanem a testvérem!

– Azta! Hát jó, legalább nem egyedül unatkozom majd a méhben. De ideje indulni, nem? – kérdezem tőle.

– De, gyerünk! – mondja a tesóm.

Bizony, valahogy nincs itt maradásunk. Valami hajt belülről, menni kell. Most nekiindulunk ezen a hosszú petevezetéken vagy min, el egészen a méhig. Ott vár minket a méhmindenség, ahol beágyazódunk, és pöpecül, kényelmesen elhelyezkedünk egymás mellett.

– Na, ne lökdösődj már! – szólok rá a tesókámra, hogy ne feledkezzen meg rólam.

Még csak egy hete jöttem létre, de már szedercsírának hívnak a dokik.

– De te ne merjél csírának nevezni, okés? – vetem oda, pedig nincs mitől tartanom, úgy tűnik, hogy kedves, rendes srác a testvérem.

A csírám most kettéválik. Egyik részéből épül fel a köldökzsinór. Az nagyon fontos, az az én tápkábelem, amin keresztül jön a finom ennivaló Anyától. A tesóm kap saját zsinórt, így nem kell veszekednünk majd a kaján, hogy kinek mennyi jusson belőle. De azért csak semmi diéta, Anyamindenség!

Miért hívom Anyamindenségnek az anyukám? Mert ő jelenti számomra a világmindenséget ebben a 9 hónapban. Anyában létezem és fejlődöm, az ő szeretete etet és éltet engem. (Nem nyelvtörőnek szántam, de olyasmi, ugye?)

Szóval van ez a csírám itt. Ennek a feléből készül még magzatburok is, az borítja be a világunkat, és vigyáz ránk. S végül egy méhlepény. Milyen ez a lepény?

Később majd eszem almás lepényt, áfonyás lepényt, és egyesek még a spenótos lepényre is megpróbálnak majd rábeszélni. De ez nem olyan lepény. Képzeld, telis-tele van hajszálerekkel! Ha kiterítenék, olyan szép mintázatú lenne, mint valami életfa, azt mondják. Ez a mi kis “vegyesboltunk” idebent. Ez a méhlepény lát el oxigénnel, mindenféle élelemmel, és távolítja el a keletkező salakanyagokat is. Salakanyag?

Na jó, ezt meg kell értened. 

Itt nincs se pelenka, sem angol wc.