– Fiúk, sorakozó! – kiált Lucifer. Démonjai azonnal ugranak, hiszen itt autoriter rend van a káoszban, a főnök szava mindennél előbbre való.
– Új ötletem támadt. – dörzsöli az ördög két kezét. Nem, ne patákat vagy szarvacskákat képzeljünk el rá, ő a legrémisztőbb képzeletünket is túlszárnyalná, rémisztőbb, mint bármely horrorfilm vagy elképzelt szörnyeteg. Pláne nem holmi krampusz csupán. A krampuszok, vagy akár a halloween csak a jól eltervezett marketingprojektjeinek sikerpéldányai.
– Arra gondoltam, háborúzzunk! – vág a közepébe Lucifer.
– De, Mester! Hiszen folyamatosan harcolunk! Csapataink harcban állnak az angyalok seregével nap mint nap! – kotyog bele Diabolosz.
– Téged ki kérdezett, kicsi Szétdobáló? – utasítja rendre a főnöke. – Nem a mi háborúnkról beszélek, hanem az emberéről!
– Ja, az más. – dünnyög Diabolosz, aki már így is belefáradt az arkangyalok elleni tusakodásba.
– Arra gondoltam, hogy nincs is jobb, mint egy kis békétlenség, gyűlölködés és vérontás. De haladjunk szépen sorjában. – magyarázza Lucifer, hogy démonjai követni tudják szerteágazó gondolatait. – A háború nagyszerű dolog. Az erőszakot már sikeresen elindítottuk Káin és Ábel esetében. Most arra gondoltam, hogy két testvérnépet uszíthatnánk egymás ellen. Mit szóltok? – veti fel a gonosz, de ez csupán költői kérdés.
– De hogyan? – szólal meg ismét Diabolosz, aki azonnal tudja, hogy már megint jobb lett volna, ha csendben marad.
– Fiam. Hidd el, én értek hozzá. A legjobb háborúk alapja az igazságtalan béke. Ezt már megalapoztuk az elmúlt években. Te tudhatod ezt igazán, hiszen mostanság a Kárpát-medencében ténykedsz, ugye? Mi a jó alap a hosszútávú ellenségeskedéshez? Az emberek megosztása, csoportokra bontása, aztán a csoportok egymás ellen uszítása. Mi tanítottuk már a római császároknak is: Divine et impera! (Oszd meg és uralkodj!) Ma is kiválóan működik: hozd szóba a nemzetiségi kérdést, a “magyar-kártyát”, ahogy Erdélyben mondják. Máris vasvillát ragadnak egyesek!
– Igen, erre vannak remekül sikerült projektjeim, pl. Úzvölgyben. – húzza ki magát Diabolosz.
– Jó, jó, de hadd folytassam végre! – inti le Lucifer.
– Szóval, alap az igazságtalan béke, az elnyomás, az őszinteség hiánya, az egymás ellen szervezkedés. Nagy ügy! Ebből még nem lesz háború! De! Erre rá tudunk építeni egy komoly tervet, ami úgy kezdődik hogy – skandáljuk együtt! – GYŰ-LÖL-KÖ-DÉS! Ez az! – a főnök egyre lelkesebb, a hallgatóság követi hangulatingadozásait. – Megosztottuk őket! Siker! A kisebb testvérnépet a nagyobb ellen és fordítva. Hiszen régóta alkotunk ellentéteket, pl. görög vagy zsidó, rabszolga vagy szabad, szkíta vagy barbár (Kol 3,11) és folytathatnám a sort, hogy fekete vagy fehér, méhen kívüli vagy belüli, oltott vagy oltatlan, jobb vagy baloldali szavazó… Csak az a fránya Pál ne rondított volna bele a dologba, hogy azt mondta, nincs többé ilyen megoszlás és megosztás, mert mind egyek Kr… -ban. Tudjátok, nem mondom ki a Szent nevét. Kész szerencse, hogy már csak igen kevesen olvassák ennek e Pálnak az ősrégi leveleit. Ugyan, ki olvas már el ilyen hosszú iratokat, amik messze meghaladják a tipikus Insta és Facebook posztok szövegét! Erre mindig gondoljatok! Távoltartani az embereket a Szenttől, és az Ő Szentírásától.
– Mester! Ez zseniális! – kiáltja elragadtatva Belzebub.
– A talpnyaló! – sutyorog magában Diabolosz.
– Tehát megvan az ellentét, a jó alap a háborúhoz. De! Kit tudunk magunk mellé állítani a beindításhoz? Hát, ki mást? Mint örök barátainkat a pénzembereket és a politikusokat. Ők a legstabilabb követőink, hiszen lábuk elé vetettük a földet, és azt hiszik, hogy hatalmuk van felette. Persze, közben minden szál nálunk fut össze. Nekik viszont ez jó pénz, és hatalmi törekvéseikhez is szabadon felhasználhatják. SMS-ben szerződni? Ha oltóanyagra lehet, miért ne lehetne fegyverre is? Az is nagy biznisz! Hogyan menjen ez a háború? Jó lassan! Minél továbbhúzódik, annál jobb: addig nem lehet vetni és aratni, ekkora földterületnél azért nem mindegy. Milyen jó minőségű, fekete föld! Öröm nézni, amikor parlagon hever, és fölötte fiatalok katonák vére hull. Szép fokozatosan mindkét oldalon hulljanak csak az emberi életek, ez mindig a legszebb látvány! Aztán a síró anyák, testvérek és feleségek majd Istent vádolják! Élmény, valódi élmény ránézni kétségbeesett és vígasztalan arcukra!
– Itt-ott egy kis túlkapásban segíthetünk? Emberkínzás, vegyi fegyver, keresztre feszítés? – kérdezi lelkesen Belzebub.
– Mámorító szavak: keresztre feszítés. – feleli Lucifer olvadozva. – Igen. Minél több móka és kacagás. Tudjátok, hogy értem! – teszi hozzá kéjesen.
– De Uram! Ezek a népek már oly’ sokat szenvedtek! Ott volt a holodomor, a nagy ukrán éhínség, a sztálini diktatúra, milliók estek áldozatul a kommunizmusban. Olyan szellemi óriások, mint Szolzsenyicin vagy Dosztojevszkij! – veti fel Diabolosz.
– Fiam! – szól rá Lucifer. – Te melyik csapatban játszol egyáltalán?
– Én, én csak azt mondom, hogy talán a világ valamelyik másik felén ténykedhetnénk inkább. Ahol eddig nyugalom és béke honolt. – hadarja zavartan a démon.
– Ugyan már! Egyrészt, muszáj itt ügyködnünk, mert a kommunizmusnak vége, és az ortodoxia újra hívővé teszi az embereket. Csak nézegetik azokat az ikonokat, azt hihetnénk jó kis bálványimádást csapnak belőle, de nem, imádkoznak, vezekelnek, Isten felé fordulnak az emberek! Amúgy pedig, csak nem gondolod, hogy megállok ennél a két nyamvadt országnál! Hidd el, a többieket is belevonom szép lassan. Lehet nekik fegyvert szállítani (addig sem jut oktatásra és egészségügyre!). Lehet pénzt adni nekik (például hitelből, az jó lesz a bankár-barátainknak is!) Lehet gazdasági ellehetetlenülést csinálni erre alapozva (a zavarosban a kisember nem tud halászni, csak a mieink!). Lehet éhínséget kiváltani, további tömeges migrációt, amelyben a fiatal férfiak hátrahagyják szülőhazájukat és családjukat, hogy birtokba vehessék a gazdagabb országok jólétét. – fejti ki Lucifer.
– Igen, de mi az egésszel a célod, mester? – kérdezi Diabolosz.
– Önmagában a káosz is elég szép cél. A szenvedés, a fájdalom, a nyomor, a halál, ezek mind tetszenek. De bevallom őszintén, ennél végre többre vágyom.
Feszült csendben figyelnek a démonok, a főnök valami nagy durranást tartogat mára.
– A világkáoszból világrend lesz végül.
– Méghozzá egy új világrend, amit végre teljesen magaménak tudhatok majd. Addig még van pár fontos lépés, kell egy világvallás, hogy senki se imádja többé az egy, igaz Istent. Kell egy masszív ellenőrző rendszer, minden lázadóra azonnal le kell tudni csapni. Nem lehet katakombákat hagyni nekik, nem lehet mártírokat és hősöket faragni. Csendben, titokban, online elintézünk mindenkit. Aki ellenáll, azonnal kitörölni, letörölni, nincs profilja, nincs digitális pénztárcája, sürgősen haljon éhen otthon, mondjuk covid-pozitívra állított teszttel, karanténban.
– De, mester! Nem sok ez egy kicsit? – értetlenkedik valaki a hátsó sorból.
– Melyik volt az? – kérdi Lucifer, mint egy despota. – Fiam, nem követed az ázsiai híreket. Ez kicsiben már működik egy milliárdos létszámú országban. Honnan veszed, hogy messzire mennék? Mi kevesebbel elégedhetnék meg, mint a világhatalom?
– Én azt hittem, már elegen vagyunk itt a pokolban. Van sok hírességünk, minden korokból ismert és ismeretlen férfiak és nők, mind, akik ellenemondtak a Szeretetnek, az Igazságnak, az egyetlen Útnak. – fejti ki Belzebub, aki ugyan nagy talpnyaló, de ellenkezni is szeret, természetéből adódóan élvezi az ellentmondást és feszültséget is.
– Nincs olyan, hogy elég! – ordít Lucifer magából kikelve. – Nincs olyan, hogy megállhatunk, megpihenhetünk! Missziónk örök, amíg meg nem állít az utolsó harsonaszó! Fiúk! Nincs idő tétlenkedésre, az időnk egyre fogy, az emberiség egyre nagyobb létszámú, még több és még több embert kell tartósan bűnbe vinni és távol tartani a Jótól. Persze ha a biztonság és a létfenntartás veszélybe kerül, egy jól tervezett háború által, akkor könnyebb dolgunk van. A lényeg, hogy ne legyen béke! Ne legyen párbeszéd! Ne legyen kiengesztelődés! Ne legyen nyitottság! Különösen ne imádkozzanak, jaj, attól borsózik a hátam, amikor a bajban J… nem mondom ki, nem mondom ki, de tudjátok, szóval Őt hívják segítségül! Ennél rosszabb nem is lehet. – egy pillanatra testében is megremeg. Az ima említése is gyengíti erejét, de fontos volt szóba hozni a tanítványai előtt.
– Mester! Tudod, mi mindent megteszünk. – szól Belzubub, hogy erőt öntsön legyengült főnökébe. – Csak mondd, hogy hova menjünk, s már ott is vagyunk. Nekünk minden jó, ami tisztátalan! Minden apró cseprő ügyet elvállalunk, ami távol tarthatja az embereket Istentől. A háború is nagyszerű projekt, mester, mi igazán nekiveselkedünk. Csak tudod, eddig kételkedtünk. Azt hittük, az emberek tanultak az első és a második világháború borzalmaiból. De látjuk már, hogy igazad van. A történelem ismétli önmagát, és a megosztó, békétlenkedő, gyűlölködő ember, aki címkézi a másikat a párbeszéd helyett, mindig fogékony az üzenetedre.
– Így van. Szóval, munkára fel, világkáoszt és világrendet nekünk! – indítja útnak csapatát Lucifer. Óvakodjunk tőlük, mert errefelé is járnak.
Szerző: Badacsonyiné Solt Éva
