Élet és halál, remény és félelem… nem könnyű témák! Ez a könyv gyerekek számára is átélhetővé teszi húsvét misztériumát és örömét! 

Beszélgetős könyv, olvassuk együtt!

adventi mesés naptár hitvalló honlap
2. fejezet: Samu kalandjai

– Akkor mesélj a húsvétról, Samu! Mit tudsz róla? – kérdezte Nyussz, a fehér húsvéti nyuszi.

Testvére, Pussz is hegyezi fülecskéit, hogy semmiről le ne maradjon.

– Tudjátok, ez az ünnep Jézusról szól. Jézus Krisztus valóságos történelmi személy, aki körülbelül 2000 évvel ezelőtt élt. A szülinapját karácsonykor ünnepeljük. Emlékeztek rá?

Miután a koszos, kicsi, betlehemi istállóban a világra jött, kalandos úton-módon utazott családjával Jeruzsálembe (ez a zsidó nép fővárosa), majd Egyiptomba (ez egy másik ország), később Názáretbe (vagyis vissza a zsidók földjére, egy vidéki kis településre). 

Aztán itt nőtt fel, ebben a faluban, ahol nevelő apukája, József ácsként dolgozott. Jézus is megtanulta az ácsmesterséget, ezt a munkát végezte ő is egy műhelyben. Ő is készített ládákat, asztalokat és szerszámokat. Egyszer akkorát csapott volna az ujjára, hogy talán le is esik, ha nincs ott az őrangyala, hogy elhúzza a kezét az utolsó pillanatban! Ezt Gábriel mesélte el nekem a mennyországban, akinek rengeteg érdekes történet van ám a fejében! Ő mindenütt óvta, figyelte Jézus lépéseit, mozdulatait.

Aztán harminc évesen a mi Urunk tanítani és gyógyítani kezdte az embereket. Arról beszélt mindenkinek, hogy milyen Isten, akit Mennyei Atyánknak hívhatunk. Én ekkor találkoztam vele először. A barátaimmal mentünk ki Őhozzá a Genezáreti-tó partjára, ahol már sok-sok ember összegyűlt, és együtt hallgattuk a szavait. Úgy beszélt, mint senki más! A zsinagógákban (ezek az akkori templomok voltak) sokszor nem értettem, mit magyaráznak nekünk. Jézus viszont olyan egyszerűen fogalmazott, hogy könnyen meg is jegyeztük a szavait.

– Tényleg? És miről beszélt? Mesélj nekem még! Ez nagyon érdekes. Sokkal izgalmasabb, mint amit a gyerekek a tévében néznek nap mint nap! – mondja Pussz nyuszi, aki közben leül a fűbe, maga mellé fektetve a csokitojásokkal teli batyut. Nyussz is elhelyezkedik, és lelkesen hallgat. Végre nem vágnak egymás szavába a nyuszitestvérek.

– Egyszer például arról beszélt, hogy a mennyország olyan, mint a földbe rejtett kincs. Aki rátalál, kész mindenét eladni azért, hogy megvegye azt a földet, ahol a kincs rejtőzik. A kincses történetek mindig is nagyon izgattak! Minden gyerek szeret kincset keresni. A csokitojás keresés is ilyesmi játék, nem?

– De bizony! Nagyon is jól mondod! – feleli Nyussz bólogatva.

– De képzeljétek csak! Én tovább gondolkoztam ezen. Az az ember, aki megtalálja a kincset, megveszi, és már az övé. Vajon mit csinál vele? Nem tudom elképzelni, hogy utána eladná, hogy több pénze legyen. Szerintem megtartja, mindennap előveszi, gyönyörködik benne, örül neki, melegség járja át a szívét, ha csak eszébe jut a világ legcsodásabb kincse, ami már az övé. Jézus azt mondta, hogy ilyen a mennyország. Nem fogjuk itt a földön készpénzre váltani, de mindennap örömet szerez nekünk. Mindennap tudjuk, hogy a Mennyei Atya nekünk egy tökéletes kincset, örök életet készített elő, s ott vár minket. Innentől már nem lesz fontos a földi gazdagság, a földi tárgyak birtoklása és földi élmények hajszolása. Most már igazi kincsünk van, Jézusban.

– És utána mi történt? – kérdezi Nyussz, aki még többet szeretne tudni.

– Aztán ahogy ott hallgattuk őt, telt-múlt az idő. – folytatja a történetet Samu, a kétezer évvel ezelőtti kisfiú. – Néha korgott egyet a gyomrom, s a mellettem ülőnek is egyszer, egyszer. Észre sem vettük, mennyire régen ettünk utoljára. Jézusnak azonban erre is volt gondja. Ő nemcsak ember, de Isten is! A tanítványai megkérdezték a közelben ülőktől, van-e valakinek ennivalója. Én megmutattam, hogy van nálam öt kenyér és két hal. Gondoltam, ennyi elég lesz Jézusnak, mi pedig simán hallgathatjuk őt tovább, ha majd evett.

De Jézus nem saját magával törődött, hanem mivelünk! Fogta a kis elemózsiámat, kezébe vette, felemelte, imádkozott, s a tanítványoknak adta. Ők elkezdték szétosztani, s én csak ámultam, hogy a kenyér sosem fogy el. Mindenkinek jutott belőle!

Több ezer ember volt ott, s mind ettek az én öt kenyeremből, ami emberileg teljesen lehetetlen. Nekem is jutott bőven, nagyon finom volt. Még finomabb, ízesebb, mint amit odaadtam. Emlékszem, a barátom oldalba bökött ekkor, s azt mondta teli szájjal:

– Milyen jó lenne, ha Jézus lenne a király! Mindig lenne ingyen kenyér!

Bólogattam, miközben ettem, s az jutott eszembe, ha Jézus lenne a király a hatalmasok nem nyomnák el a szegényeket, a munkások tisztességes bért kapnának, a katonák nem erőszakoskodnának, s egyszer csak mindenki szeretettel és igazsággal bánna a másik emberrel. De vajon lehetséges ez?

– Hát őszintén? Én nem hiszem. – feleli bánatosan Nyussz. Pussz is lehajtja a fejét. – Úgy látom azok a gyerekek, akiknek mindenük megvan és a szüleik is szeretik őket, még ők is sokat veszekszenek, elégedetlenkednek és erőszakoskodnak.

– Sajnos. – fűzi hozzá Pussz. – Igazából mi is. Jézus tudna ezen változtatni vajon?

Samu, Pussz és Nyussz egy pillanatra elhallgatnak és elgondolkodnak.

Te mit gondolsz?

Itt rendelhető!