Április 4. Napi evangélium

Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” A farizeusok vitába szálltak vele: „Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod.” Jézus megfelelt nekik: „Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött. Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya. Márpedig törvényetek is azt mondja, hogy két embernek a tanúsága érvényes. Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van az atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat – felelte Jézus. – Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” Így beszélt Jézus a kincstár mellett, amikor a templomban tanított. De nem vetett rá kezet senki, mert még nem jött el az ő órája. 

GYEREKEKNEK: 

Próbáltál már követni valakit, akinél zseblámpa van? Képzeld el, hogy nagyon sötét van és nem jut mindenkinek saját lámpa. Aki elől megy, annak adjuk a lámpát, hogy ő lássa, hol van gödör, merre a szakadék vagy a “kutyagumi”, mit kerüljünk ki. Aki elsőként megy a lámpás ember mögött, még egész jól lát, mert ő is látja a zseblámpa fényével megvilágított utat. Aki a második, a harmadik és így tovább, ők már nem látják az utat, csak az előttük járók körvonalait. Nem tudják, az előttük menők miért kanyarodnak el, fordulnak jobbra vagy balra, mert az utat nem látják. Tőlük túl messze van a zseblámpa fénye. Jézus követése is ilyen. Nekünk személyesen Jézus mögött kell járnunk, hogy lássuk a lámpa fényét, lássuk az utat.   

KAMASZOKNAK:

Személyesen Jézus mögött járni azt jelenti, hogy személyes kapcsolatban vagyok vele. Isten igéjét hallgatom, arról gondolkozom, imában Isten jelenlétébe helyezkedem.   

MINDNYÁJUNKNAK:

Ne elégedj meg azzal, hogy elolvasod a napi evangéliumot. Ne elégedj meg ezzel a könyvvel sem. Nem elég más magyarázata, más gondolatai, más imái. Neked és nektek személyesen kell Istentől vezetést kérni. Szorosan Jézus mögött menni, hogy lássátok az utat. Nem embereket követni, hanem a feltámadt Krisztust. Hová fog minket vezetni? Az Atyához.  

Amikor pedig Jézust követem, figyelnem kell a mögöttem járók miatt is arra, hogy merre megyek. Ha keresztény ember vagyok, a környezetem figyeli, vajon belelépek a kátyúkba, belepottyanok a szakadékokba, vagy Jézust követve kikerülöm ezeket. Akik mögöttem jönnek, akik nem követik Jézust, csak engem látnak, az én lépéseimet, nekik ez iránymutatás lesz, merre ne menj, merre menj, hogy Életre juss. Ezekkel a lépésekkel teszek tanúságot arról, hogy a jézusi út járható, még ha keskeny is.

KÉRDÉSEK:

Emberekre hallgatok, vagy Jézust követem? Milyen példát adok a környezetemben élő nemhívőknek a Krisztus-követésről? Látszik szavaimon, tetteimen, hogy a jézusi mércéhez igazodom, nem a világhoz?

Fohász: Istenem, itt vagyok és hallgatlak. Szeretlek, imádlak, dicsőítelek, hívlak és várlak. Segíts követnem Téged. Amen.