Mt 4,12-17 és Mt 4,23-25
Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére. Így beteljesedett Izajás próféta szava: „Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.” Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. „Tartsatok bűnbánatot – hirdette –, mert közel van a mennyek országa!”
Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt. Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket. Csapatostul kísérték, Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Mielőtt tanítani kezdett volna, Jézus harminc éves koráig szüleivel élt, ácsnak tanult édesapjától és ácsként dolgozott. A becsületes munkában is követhetjük Jézus példáját.
– Jézus később is szüntelenül dolgozott, tanított és testet-lelket gyógyított. Mi Jézus követői vagyunk akkor is, amikor szorgalmasan tanulunk, teljesítjük kötelességeinket (ahogy Jézus teljesítette az Atya akaratát).
– Sokszor mi is úgy érezzük, sötétségben ülünk. Talán épp úgy, mint Zebulun és Naftali vidéke Jézus idejében. Mit tehetünk ilyenkor? Nem szégyeljük, hogy félünk, aggódunk, rossz érzéseink vannak, nyomaszt valami. Ha sötétség van körülöttünk és mi ebben ülünk, akkor nagyon nehéz ebből kimozdulni. Hogyan lehetséges mégis?
Először vegyük észre, hogy mi történik velünk!
– Nyomaszt valami? Mi? Félünk? Mitől? Érdemes végiggondolni, mi zajlik bennünk. Aztán ha nem tetszik ez, nem jó a sötétségben ülni, akkor keljünk fel. Vagy nyújtsuk a kezünket valaki felé, hogy segítsen lábra állni.
“Imádság nélkül annak a komédiázásnak a szintjére süllyedünk, melyet nap mint nap látunk a médiában: nagy csinnadratta mellett nem történik semmi érdemleges. Legmélyebb levegővételünk az imádság legyen. Az imádság Isten elé állít. Van egyáltalán más célunk?” (Robert Sarah bíboros atya)
Talán most nem érzed magad így, de gondold végig, ismersz esetleg valakit, aki épp sötétségben ül. Tudnál talán segíteni neki, felkelni onnan… Amikor nagyon mélyen érezzük magunkat, az ima segíthet.
– Uram, segíts, hogy ne ragadjak meg a sötétségben, hogy a Te fényed ragyogjon az életemben! Segíts, hogy én is segíthessek másoknak, felkelni és Hozzád menni. Amen.
Szívesen olvasnál további evangélium magyarázatokat?
-
Quick View
#hitvallo #kereszteny #katolikus #evangelium #csaladiima #istenkapcsolat