Mi hogyan viszonyulunk ellenségeinkhez, az általunk nem sokra becsült emberekhez? Ha hirtelen azt hinnénk, nincs is ilyen, akkor hadd hozzak pár példát: a másik párt politikusa (imádkozom érte?), a boltos, aki lenézően nézett rám, amikor az akciós árat nem láttam viszont a blokkon (imádkozom érte?), a pökhendi főnököm (imádkozom érte?), a túl merev oktató (imádkozom érte?)…
A mennyei Atya képes mindenkinek megadni a jót, felkelteni a Napot, sugározni a szeretetet. De mi erre hogyan lennénk képesek? Emberileg sehogy. Isten segítsége nélkül nincs ennek semmi realitása. Ezért is érdemes az imával kezdeni. Imádkozzunk ezekért az embereket. Ha már imádkoztunk, rendszeresen, az minket is formált, már mi is másképp viszonyulunk, és tudunk majd őszinte és jószándékú tettekben kifejezni, hogy Istenért őket is szeretjük.
