Idézet az Igazából húsvét című mesekönyvből:
Észre sem vettük, mennyire régen ettünk utoljára. Jézusnak azonban erre is volt gondja. Ő nemcsak ember, de Isten is! A tanítványai megkérdezték a közelben ülőktől, van-e valakinek ennivalója. Én megmutattam, hogy van nálam öt kenyér és két hal. Gondoltam, ennyi elég lesz Jézusnak, mi pedig simán hallgathatjuk őt tovább, ha majd evett.
De Jézus nem saját magával törődött, hanem mivelünk! Fogta a kis elemózsiámat, kezébe vette, felemelte, imádkozott, s a tanítványoknak adta. Ők elkezdték szétosztani, s én csak ámultam, hogy a kenyér sosem fogy el. Mindenkinek jutott belőle!
Több ezer ember volt ott, s mind ettek az én öt kenyeremből, ami emberileg teljesen lehetetlen. Nekem is jutott bőven, nagyon finom volt. Még finomabb, ízesebb, mint amit odaadtam. Emlékszem, a barátom oldalba bökött ekkor, s azt mondta teli szájjal:
– Milyen jó lenne, ha Jézus lenne a király! Mindig lenne ingyen kenyér!
Bólogattam, miközben ettem, s az jutott eszembe, ha Jézus lenne a király a hatalmasok nem nyomnák el a szegényeket, a munkások tisztességes bért kapnának, a katonák nem erőszakoskodnának, s egyszer csak mindenki szeretettel és igazsággal bánna a másik emberrel. De vajon lehetséges ez?
– Hát őszintén? Én nem hiszem. – feleli bánatosan Nyussz. Pussz is lehajtja a fejét. – Úgy látom azok a gyerekek, akiknek mindenük megvan és a szüleik is szeretik őket, még ők is sokat veszekszenek, elégedetlenkednek és erőszakoskodnak.
– Sajnos. – fűzi hozzá Pussz. – Igazából mi is. Jézus tudna ezen változtatni vajon?
Érdekelne az egész mesekönyv?
-
Quick View