Jn 8, 1-11
Jézus kiment az Olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Igemagyarázat gyerekeknek
Jézus nem akarja senki halálát. Ő azért jött, hogy életünk legyen, örök életünk. Itt a földön is azt szeretné, hogy szeretetben és megbocsátásban éljünk.
Igemagyarázat fiataloknak
Gondolkoztál már azon, hogy milyen jó, hogy ilyen Istenünk van? Ma is hány pontján a világnak más istenhit, más vallás tanítása alapján ölnek embereket! A mi Istenünk nem a háború istene, nem az erőszaké, nem a gyűlölködésé, nem a félelemkeltésé. Ez akkora dolog önmagában is, hogy mindennap hálát kellene adnunk érte.
Kapcsolódó igeszakasz: Jer 17,13
Akik elfordulnak tőled, azok írassanak a földre.
Jézus írogatása a homokba?
Igemagyarázat mindenkinek
Isten a megbocsátás Istene. Ő az, aki meghal azért, hogy mi ne szenvedjük el a bűn folyományaként az örök kárhozatot. Arra tanít minket, hogy mi is bocsássunk meg.
Ahhoz azonban előbb bűn kell, hogy legyen mit megbocsátani. El kell ismernem bűnösségemet ahhoz, hogy kérhessem Isten bocsánatát. Korunk egyik legtipikusabb kísértése az, hogy az ördög elhiteti velünk, nincsenek is bűnök. A szülői tisztelet elvárását pszichológusok hada próbálja kiirtani a szülőkből. Ott a “Ne ölj!” parancs. Az élet védelmében azonban elbizonytalanítják az embereket. Mindig érték az emberi élet? Akkor is, ha súlyos beteg, ha folyamatos ápolásra szorul? Értékes az élet az első pillanattól az utolsóig? Minden ember értékes? Akkor is, ha nem szimpatikus, ha más kultúrából származik, ha zavar engem a stílusa, megjelenése, bűnei? Látom az embert a bűnök mögött?
Akkor tudunk jézusi egyházzá válni, ha ilyen alázatos, csendes és bűnbánó asszonyként jövünk mindnyájan. Ha a nagyhangú, elítélő, “vért kívánó” farizeusokkal érkezünk, akkor Jézus végül hazaküld minket, de legalábbis el fogunk oldalogni.
Ez persze nem zárja ki azt, hogy nevezzük nevén a bűnt. Tárjuk fel a gennyes sebeket, hogy megtisztulhasson. De ne az ítélkezés szavával, hanem az isteni bűnbocsánat lehetőségének reményében és örömében.
Kapcsolódó kérdések
Van olyan bűn, amit rejtegetek magam és mások előtt? Van olyan bűn, amiről szívesen elhitetném magammal, hogy nem is bűn? Meg tudok bocsátani, tiszta lapot adni a környezetemben élőknek? Előítélettel fordulok a családtagjaim felé, hogy “no, te már annyiszor beleestél ebbe a gödörbe, tuti, hogy most sem kerülöd/kerülted ki…”