Örömhírünk 2. – evangéliumi gondolatok mindenkinek

1.500 Ft

Könnyed nyelvezetű igemagyarázatok minden korosztály számára.

Egy könyvben minden egyben:

  • napi evangéliumok,
  • korosztályonkénti igemagyarázatok,
  • beszélgetésindító kérdések és fohászok.

Barsi Balázs atya olvassa a könyvsorozatot, és így méltatta:

“Dogmatikailag nagyon jó. Építő benne, hogy felhívja a figyelmet a szentségek – különösen az Eucharisztia – fontosságára.”

A most megjelent, második kötet is ezt a szellemiséget viszi tovább.

A kötetek nem épülnek egymásra, külön-külön is jól használhatók, napról napra.

A könyvet 6-tól 100 éves korig mindenkinek ajánlom.


Ezzel a könyvvel könnyedén fel tudunk építeni és meghonosítani egy napi 10-15 perces közös imát a családunkban. Ezáltal rendszeres imaéletre szoktatjuk a gyerekeket (és magunkat is). Ehhez minden egyben benne van a könyvben, így egy rohanós nap után is különösebb szervezés nélkül megvalósítható a közös elcsendesedés.

A visszajelzések alapján a könyv nem csak családoknak, hanem egyedülállóknak is ajánlható. Az elmélkedések felnőttek számára is tartalmasak, építőek. Időseknek is kedvez a szokásosnál nagyobb betűméret.

A könyv első kötetéhez írt előszavában így fogalmaz Katona István atya, az Emmausz Közösség lelki vezetője

“Bárcsak minden család asztalán ott lenne ez a könyv, hogy ezzel is elősegítsük az egyház megújulását. Örömmel és szeretettel ajánlom minden keresztény családnak.”

Szerző: Badacsonyiné Solt Éva, háromgyerekes, katolikus édesanya

60 készleten

Leírás

Jn 7, 1–2 és 25–30

Jézus ezután bejárta Galileát. Júdeába nem akart menni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. De azután, hogy testvérei fölmentek az ünnepre, ő maga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem titokban.

A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték: „Ugye, ez az, akit halálra keresnek? S mégis teljesen nyíltan beszél, s nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg róla az elöljárók, hogy ő a Messiás? Róla tudjuk, honnét származik, a Messiásról azonban, ha eljön, senki sem fogja tudni, honnan való.” Jézus a templomban tanítva ezt felelte rá: „Igen, ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem, mert tőle vagyok és ő küldött.” Erre el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.

Kisebbeknek: 

Jézus emberként názáreti volt, Istenként azonban mennyei. Isten nekünk is ilyen kettős életet kínál fel az istengyermekségben. Akarom, hogy a második otthonom a mennyben legyen? Akarom itt a földön is Mennyei Atyám országát hozni a többi ember közé? Nem bonyolult dolog ez, minden gondolat és minden tett, amiben szeretet van, ezt viszi véghez.

Kamaszoknak:

Jézusnak ilyen kettős identitása volt, és ezt nem rejtette véka alá. A zsidók nem tudták elfogadni, hogy Ő Isten Fia. Én el tudom fogadni saját magamra, hogy Isten gyermeke vagyok? A földi családomon felül tartozom egy mennyei családhoz is. És mire jó egy család? Kötődésre, hovatartozásra, összetartásra és egymás segítésére. Hogyan kapcsolódom a mennyei családomhoz?

Mindnyájunknak:

Jézus istensége nagy falat a zsidók számára. Máig elfogadhatatlan dolog a zsidók és a muszlimok számára. Beszélgettem egyszer egy imámmal, aki azt mondta: Minek egy apának fiú? Ha fia van, egyszer meg kell halnia az apának, hogy a fia vehesse át a helyét. Őszerinte ezért nem lehet az Istennek fia, nehogy meg kelljen halnia az atyjának.

Apák, ugye nem azért “kell” nektek a fiatok, hogy átvegye majd az uralmat és a vagyont? A szülő és a gyerek kapcsolat mennyivel több, mint az örökség továbbadása. A Mennyei Atya és a Fiú között sem az örökségről van szó. Az Atya és a Fiú kapcsolata a szeretetről szól, a közösségről, a mennyei családról. Kettejük szeretete annyira erős, hogy harmadik személlyé válik, aki a Szentlélek. Nagy titok ez, én sem értem mindenestül.

Annyi bizonyos, hogy Isten nem magányos, nincs szüksége a szeretetünkre vagy az odafigyelésünkre. Isten önmagában teljes, mert önmagában már közösség, már család, már szeretetkapcsolat.

Kérdések: Hogyan tudná a mi családunk lemásolni az isteni család, a Szentháromság szeretet-mintáját?

Mi hiányzik bennünk vagy körülöttünk ahhoz, hogy egymást jobban szerethessük?

Mit tehetünk ezért?

Fohász: Urunk, Jézus! Tőled szeretnénk tanulni. Te tökéletesen szereted az Atyát és Ő is Téged. Taníts minket is szeretni. Amen.  

 


Jn 7, 40-53

E szavak hallatára a népből némelyek így beszéltek: „Valóban ez a Próféta!” Mások meg: „Ő a Messiás!” De voltak, akik így vélekedtek: „Hát jöhet a Messiás Galileából? Az Írás szerint Dávid családjából s Betlehem városából kell a Messiásnak jönnie.” Így szakadás támadt miatta a nép közt. Némelyek már el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdőre vonták őket: „Miért nem hoztátok magatokkal?” A szolgák mentegetőztek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.” Erre a farizeusok megkérdezték tőlük: „Csak nem vezetett titeket is félre? Hitt-e benne valaki a tanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből.” Egyikük azonban, Nikodémus, aki egy alkalommal fölkereste (Jézust), azt mondta nekik: „Elítél törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták, s meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” De azt mondták neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, s megbizonyosodsz, hogy Galileából nem támad próféta.” Ezután mindnyájan hazamentek. 

Kisebbeknek: 

”Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből.” – ilyennek mondták a farizeusok Jézus követőit. Félsz, hogy nem tudsz még eleget Istenről? Hogy gyerekként még nem vagy teljes értékű keresztény? Jézus követőit is sokan lenézték. Ne hallgass ezekre a gondolatokra! Te mindennap hallgatod Isten szavát és hiszel. Nincs semmi, ami visszatarthatna attól, hogy tanúságot tegyél Róla. Beszélj bátran az ovistársaidnak, iskolatársaidnak Isten szeretetéről. Még a legkisebb pitypang is az Úristen találmánya! Jóságát felfedezhetjük mindenhol, a játszótéren, a napsütésben, az ovi vagy iskola udvarán is.

Kamaszoknak:

Nem fenékig tejföl, amikor Jézusról teszünk tanúságot. Hogyan is volt Nikodémussal? Csak éjjel merte felkeresni Jézust, mert félt a többi zsidó elöljárótól. Itt, ebben a helyzetben meg mert szólalni, de csak nagyon óvatosan, nehogy kiderüljön, ő hisz Jézusban. Jézus halálakor nem tudja megmenteni, utána azonban kikéri a testét, hogy tisztességesen eltemethessék. Én meddig megyek el Istenért? Mutatok jó példát azzal, hogy nem káromkodom? Rá is szólok a társaimra, ha káromkodnak? Imádkozom az istenkáromlókért?

Mindnyájunknak:

Mindenben felfedezhetjük ezt a három lépcsőfokot. Én ellent mondok az adott bűnnek, segítek a társaimnak, környezetemben levő embereknek ellenállni ennek a bűnnek, imádkozom a bűnösökért?

A jó dolgokban szintén ott van ez a három szint: törekszem az erényekre, a Lélek gyümölcseinek megtermésére (jóság, remény, öröm, türelem…), segítem ebben a környezetemet, imádkozom ezekért a gyümölcsökért?

Nikodémus nyitott volt és érdeklődő. Elment Jézushoz, hogy személyesen beszélhessen vele, meghallgathassa a tanítását. Jézus azonban azt tanította neki, hogy kevés a nyitottság, kevés a kíváncsiság. Újjá kell születni, új emberré. Ha hagyom, hogy a Szentlélek teljesen új emberré formáljon, akkor többé nem fogok félni tanúságot tenni Róla. Akkor annyira új ember leszek, hogy ez sugárzik, átható és látható lesz. Szavak nélkül is feltűnik majd másoknak, de szavakban is megjelenik, mert a hit hallásból ered.

 Kérdések: Behívtam már a Szentlelket az életembe?

Akarom, hogy új emberré formáljon az Úr?

Mit jelent nekem a hit, hogyan változtatja meg az életem, a gondolkodásom?

Fohász: Jöjj, Szentlélek! Töltsd be a lelkem, hogy teljesen Istené legyek. Amen.  


Jn 8, 31-42

Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” „Ábrahám utódai vagyunk – felelték –, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.” Erre közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett. De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette. Azt teszitek, amit atyátok tett.” De tovább erősködtek: „Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten.” Jézus ezt válaszolta: „Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött.

Kicsiknek:

Jézus valódi szabadságra hív meg minket. Nem az Isten parancsaitól való szabadságra. Hanem a bűn rabságából, az önzés fogságából. Amikor ahhoz ragaszkodom, hogy mi minden legyen az enyém, játékok, cuccok, élmények, mások ideje és figyelme, akkor nem vagyok szabad, hanem ezek rabságába kerülök. Ha meg tudok osztozni a testvére(i)mmel, a barátaimmal, ovis és osztálytársaimmal, máris nem kötöz meg a ragaszkodás.

Nagyobbaknak:

Jézus felszabadít a megfelelési kényszereink alól is. Többé nem a menő osztálytársaknak kell megfelelnem, hanem egyedül Istennek. Nem muszáj másolnom és követnem a mások által elém tett mintákat. Istenhez kell igazodnom, az Ő terve szerint használni és bontakoztatni a talentumaimat, hozni a döntéseimet, felelősséggel.

Mindnyájunknak: 

Jézus felszabadít minket a szolgaságból, és az istengyermekség szabadságára hív. Azt mondja a zsidóknak, kövessétek Ábrahám mintáját, aki hitt, aki Isten akarata szerint cselekedett. Mit tett Ábrahám? Hátrahagyta szülőföldjét, és családjával és teljes háztartásával útnak indult az ismeretlenbe Isten szava alapján.

Kérdések: Nekünk volt már ilyen helyzet az életünkben, hogy az ismeretlenbe kellett elindulnunk? Megtapasztaltuk benne Isten gondoskodását?

Ha igen, most tanúságot tehetünk erről gyerekeink számára.

Fohász: Uram, segíts, adj nekem ábrahámi hitet, hogy tudjalak követni az ismeretlenbe. Amen.


Mt 10, 22-25a

Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül. Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia el nem jön. Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, s a szolgának, ha olyan, mint ura. Ha a ház urát Beelzebulnak nevezik, mennyivel inkább háza népét!

Kicsiknek:

Jézus nevéért gyűlöletesek leszünk mások szemében? Eddig azt gondolhattuk, hogy a keresztények szeretettel fordulnak mások felé, kedvesek és segítőkészek, s ezért majd szeret minket a világ is. Így van? Ha nem, miért nem?

Nagyobbaknak:

Két dolgon bukhat el az előbbi gondolatmenet: vagy mi nem vagyunk szeretetteljesek, vagy a világ nem szereti a szeretetnek ezt a formáját. Például a szeretettel kimondott igazság akkor is igazság marad, ha nem népszerű.

Mindnyájunknak:

Jézus arra tanít, hogy ne a világhoz igazodjunk. Ő maga az igazodási pont, Ő adta nekünk az Egyház bárkáját, amelyben az árbóc a katolikus tanítás. Ebbe az árbócba kapaszkodhatunk, ha nagy a vihar körülöttünk. Minden más körülmény pedig ideiglenes, ha az egyik városban nem hallgatják Isten szavát, menjünk a másikba. De hogyan gondolta ezt Jézus? Családostul költözzünk ide-oda, hogy Jézusról beszélhessünk másoknak?

Nekünk, családos embereknek nem kell bőröndből élnünk, hiszen annyi, de annyi “kontaktunk” van. Érdekes, épp a covid világított rá, hogy mennyi emberrel találkozunk nap mint nap! Ugye? Őnekik mind tanúságot tehetünk.

Egyszer egy barátom autóbalesetet szenvedett. A kocsi tönkrement, de neki semmi baja nem esett. A kiérkezett rendőr elkezdte írni a jelentést az esetről. A barátom felhívta a figyelmét, mindenképp írja bele, hogy “Istennek hála” nem esett baja. Nagy I-vel! A legzűrösebb helyzetben is gondolt rá, hogy tanúságot tegyen! A rendőr elmosolyodott, és beleírta a jelentésbe: Istennek hála, személyi sérülés nem történt.

Mi se felejtsünk el tanúságot tenni környezetünkben!

Kérdések: Adódott ma alkalom a tanúságtételre? Kikkel találkoztunk ma egyáltalán? Kik közülük, akiknek el lehetne vinni az Örömhírt? Hogyan lehetett volna mondani? Ötleteljünk együtt!

Fohász: Istenem, én annyira kezdő vagyok ebben a tanúságtételben. Segíts, add szájamba a megfelelő szavakat! Amen.


Jn 20,19-23

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”

Kicsiknek: 

A tanítványok együtt voltak félelmeik között is. Ha én félek, kiknek a társaságát keresem? A szüleimét, a testvéreimét, ugye? Ők meg tudnak nyugtatni. Jézus is megnyugtatja a tanítványokat. De nem csak megnyugtatja, hanem máris feladatot is ad nekik. “Vegyétek a Szentlelket!” A Szentlélek nem csak a felnőtteké. Te is kérheted Jézustól!

Nagyobbaknak:

Jézus megjelenik, köszönti tanítványait, majd kérésük nélkül máris megmutatja sebeit. Egyszer eszik és iszik is, hogy lássák, nem szellem, mennyei testtel bír már. Meg akarja jeleníteni magát, meg akarja értetni magát, valóságosságát, milyenségét a tanítványokkal. Nem titkolózik! Ez óriási reménység, hogy mi is, ha valamit nem értünk, kérhetjük Őt, hogy magyarázza el, hogy nyilatkoztassa ki nekünk, hogy jelenítse meg, értesse meg velünk.

Mindnyájunknak:

Milyen nagyszerű élmény lehetett a tanítványoknak, hogy Jézus megjelent nekik. De nézzük meg, előtte mi történt. A tanítványok félnek. A rabbik még Jézus régi követőit keresik, dúl a népharag, joggal félnek. Mit tesznek? Nem hazaszaladnak a falujukba, nem a rokonoknál bujkálnak külön-külön, nem túlélősdit játszanak a sivatagban. Összegyűlnek, együtt vannak, bezárkóznak együtt. Már közeleg az éjszaka. Sötét van, csak a mécsesek lángja világít. A tanítványok együtt maradnak, nem hagyják egymást cserben.

Kérdések: Mi mit teszünk, ha félünk? Mi kikkel gyűlünk egybe félelmünkben? Kitől várunk segítséget szorult helyzetünkben? Minket ki szabadít meg? Kitől kérjük, hogy szabadítson meg?

Fohász: Uram, Jézus! Te vagy a mi Szabadítónk. Add, hogy csak Tőled várjunk menekülést és szabadulást. Amen.

Örömhírünk 2. – evangéliumi gondolatok mindenkinek

Érdekelhetnek még…