Akció!

Örömhírünk 2. és 3.

1.490 Ft

Barsi Balázs atya olvassa a könyvsorozatot, és így méltatta:

“Nagyon jó dogmatikailag. Építő benne, hogy felhívja a figyelmet a szentségek – különösen az Eucharisztia – fontosságára.” 

A kötetek nem épülnek egymásra, külön-külön is jól használhatók, napról napra.

A könyvet 6-tól 100 éves korig mindenkinek ajánlom.

Itt a második és harmadik kötet együtt, 1000 Ft kedvezménnyel vásárolható meg.


Ez a könyvsorozat elsősorban családoknak íródott. Kb. 6 éves kortól már érdemes lehet elkezdeni a közös családi evangélium-olvasást. Ezt segíti ez a könyv: gyerekek számára is könnyen olvasható, nagy betűkkel szerepel benne a napi evangélium, majd utána korosztályonkénti magyarázatok következnek: kisebbeknek, kamaszoknak, az egész családnak. Beszélgetésindító kérdéseket találunk az elmélkedések után, ami segíti a közös gondolkodást. Végül egy-egy fohász zárja a sort.

Ezzel a könyvvel könnyedén fel tudunk építeni és meghonosítani egy napi 10-15 perces közös imát a családunkban. Ezáltal rendszeres imaéletre szoktatjuk a gyerekeket (és magunkat is). Ehhez minden egyben benne van a könyvben, így egy rohanós nap után is különösebb szervezés nélkül megvalósítható a közös elcsendesedés.
A visszajelzések alapján a könyv nem csak családoknak, hanem egyedülállóknak is ajánlható. Az elmélkedések felnőttek számára is tartalmasak, építőek. Időseknek is kedvez a szokásosnál nagyobb betűméret.

A könyvet családoknak, kisközösségeknek, hitoktatóknak és egyedülálló fiataloknak, időseknek egyaránt ajánljuk, 6-tól 100 éves korig mindenkinek.

A könyvsorozatról Katona István atya, az Emmausz Közösség lelki vezetője így ír:

“Bárcsak minden család asztalán ott lenne ez a könyv, hogy ezzel is elősegítsük az egyház megújulását. Örömmel és szeretettel ajánlom minden keresztény családnak.”

31 készleten

Leírás

Június 5.

Jn 20,19-23

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”

Gyerekeknek: 

A tanítványok együtt voltak félelmeik között is. Ha én félek, kiknek a társaságát keresem? A szüleimét, a testvéreimét, ugye? Ők meg tudnak nyugtatni. Jézus is megnyugtatja a tanítványokat. De nem csak megnyugtatja, hanem máris feladatot is ad nekik. “Vegyétek a Szentlelket!” A Szentlélek nem csak a felnőtteké. Te is kérheted Jézustól!

Kamaszoknak:

Jézus megjelenik, köszönti tanítványait, majd kérésük nélkül máris megmutatja sebeit. Egyszer eszik és iszik is, hogy lássák, nem szellem, mennyei testtel bír már. Meg akarja jeleníteni magát, meg akarja értetni magát, valóságosságát, milyenségét a tanítványokkal. Nem titkolózik! Ez óriási reménység, hogy mi is, ha valamit nem értünk, kérhetjük Őt, hogy magyarázza el, hogy nyilatkoztassa ki nekünk, hogy jelenítse meg, értesse meg velünk.

Mindnyájunknak:

Milyen nagyszerű élmény lehetett a tanítványoknak, hogy Jézus megjelent nekik. De nézzük meg, előtte mi történt. A tanítványok félnek. A rabbik még Jézus régi követőit keresik, dúl a népharag, joggal félnek. Mit tesznek? Nem hazaszaladnak a falujukba, nem a rokonoknál bujkálnak külön-külön, nem túlélősdit játszanak a sivatagban. Összegyűlnek, együtt vannak, bezárkóznak együtt. Már közeleg az éjszaka. Sötét van, csak a mécsesek lángja világít. A tanítványok együtt maradnak, nem hagyják egymást cserben.

Kérdések: 

Mi mit teszünk, ha félünk? Mi kikkel gyűlünk egybe félelmünkben? Kitől várunk segítséget szorult helyzetünkben? Minket ki szabadít meg? Kitől kérjük, hogy szabadítson meg?

Fohász: Uram, Jézus! Te vagy a mi Szabadítónk. Add, hogy csak Tőled várjunk menekülést és szabadulást. Amen.

Július 1.

Mt 9,9-13

Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” az felállt és követte. Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

Gyerekeknek:

Jézus együtt eszik a bűnösökkel. Az ő bűnösségük azonban nem szennyezi be Őt. Az Ő tisztasága sokkalta erősebb ennél. Sőt, Ő az, aki hatással van rájuk, aki megtérésre vezeti a bűnös embereket. Én hogyan állok ezzel? Engem rontanak el a többiek, vagy én segítek nekik jobbá lenni? Én lehúzom a barátaimat a bűnbe (engedetlenség, verekedés, irigykedés, csúnya beszéd…), vagy segítek nekik kimászni ezekből a bűnökből?

Kamaszoknak:

Jézus azt mondja a farizeusoknak, hogy ő a betegekhez, bűnösökhöz jött. Eközben persze a farizeusokat is tanítja, velük is szívesen közösségben lenne, ha ők engednék. Jézus mindnyájunkat hív. Mi nem mondhatjuk azt senkire, hogy neki nincs hely a templomban, ő nem oda való. Éppen attól fog megváltozni, hogy odajön, eljön a templomi közösségbe ő is, akit bűnösebbnek tartunk magunknál. A kérdés, hogy a mi tanúságtételünk lesz az erősebb, ami Jézusra és a bűnből való szabadulásra mutat, vagy az ő bomlasztó hatása, amíg nem történik meg a lelki megújulás.

Mindnyájunknak:

Jézus irgalmasságot akar, nem áldozatot. Ez nagyon jó hír! A Mi Atyánk imában is saját megbocsátásunkat említjük meg egyedül, mint saját teljesítményünket. Nem áldozatot, nem lemondást és felajánlást hozunk fel. Isten számára az a fontos, hogy mi, emberek egymással hogyan bánunk. Mi megbocsátunk egymásnak, vagy a másik vesztét várjuk, a kárán nevetünk, ha elesett, akkor még rá is lépünk?

Az irgalmasság olyan isteni tulajdonság, ami nem törli el a bűn létezését és fogalmát, hanem lehajol a bűnös emberhez, hogy segítsen felállni. Jézus így hajol le a házasságtörő asszonyhoz, a vámosokhoz, és hozzánk is. 

Kérdések:

A közelmúltban volt olyan ember, akinek meg kellett volna bocsátanom, de ez nehezemre esett? Meg tudtam bocsátani?

Van olyan bűnös ember az ismeretségünkben, akit nem tartok méltónak Jézus társaságára? Ő jár templomba? Hívom őt? Talán meg kellene próbálni.

Fohász: Urunk, Jézus! Köszönjük, hogy a bűnösökhöz jöttél, mert mi is azok vagyunk. Segíts változni, több szeretettel és irgalommal fordulni mindenkihez. Amen.   

Miért adunk hálát ma:………………………………………………………………………………..

Örömhírünk 2. és 3.

Érdekelhetnek még…