– Elindult hiánypótló könyvsorozatunk, az Örömhírünk. Célja a napi evangélium olvasásának segítése minden család számára. Már 5-6 éves kortól belevághatunk ebbe a nagyszerű kalandba, hogy gyerekeinkkel az eredeti, tiszta forrásból, Isten Igéjéből merítünk minden nap, átimádkozva, megbeszélve, értelmezve. Ebben segítenek könyveink egyszerű nyelvezettel, elgondolkodtatva, segítő kérdésekkel az év minden napjára. Három kötetet jelentettünk meg, ezek bármikor elkezdhetők. Pl. két kötet fél évre nyújt segítséget a napi imádságban. Ezt követően már ezen elmélkedések nélkül, önállóan is könnyebben fog menni a napi evangéliumra hangolódás, Isten Igéjének hétköznapjainkra vonatkoztatása.
– Ajánljuk minden gyermeknek (5-tól 10 éves korig) Adventi Mesés Naptárunkat. 24 összefüggő történet segít megismerni a karácsony valódi üzenetét, és rávezetni arra az útra, ami egyenesen a betlehemi jászolhoz visz minket.
– Megjelent húsvéti mesekönyvünk is Igazából húsvét címmel. Megelevenednek a bibliai események, a kenyérszaporítás, a vihar lecsendesítése, Jézus csodái és példabeszédei, majd a nagyhét eseményei. Mindezt mesés köntösébe rejti a két húsvéti nyuszi, akik így már 8 éves kortól megszólítják a gyerekeket: 22 fejezet, 78 oldal, puhakötéses kiadás várja az olvasókat.
– Elkészült életigenlő kiadványunk, Magzatnaplóm címmel. Várandósság hétről hétre, a magzat szemszögéből. Olvasmányos, szórakoztató történetbe rejtve szerzünk sok-sok orvosi információt a magzat fejlődésről és észrevétlenül ivódnak belénk az életvédelem alapvető érvei.
– Ajánljuk új mesekönyvünket is: MESEmegOLDÁS címmel. 10 lélekemelő, szemlélődő mese várja az óvodás és kisiskolás gyerekeket.
– Költői jegyzetek – József Attila címmel jelent meg új kiadványunk, amely költőóriás verseiből merítve, rövid idézetekkel hozza el mindennapjainkba az istenes költészet remekműveit.
Megjelent az Örömhírünk
3. kötete!
Napi evangéliumok, korosztályonkénti magyarázatok, beszélgetésindító kérdések. Könnyen olvasható, nagy betűkkel a gyerekek és idősek kedvéért (6-tól 100 éves korig mindenkinek ajánljuk!).
A könyvsorozat kötetei nem épülnek egymásra.
-
Quick View
Olvass bele!
Mt 25, 31-40
Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.
Gyerekeknek:
Mi kiknek adhatunk enni, inni, kiket látogathatunk meg, kiknek csökkenthetjük a magányát?
Kamaszoknak:
Ezek a hasonlatok a mi életünkre is lefordíthatók. Nekünk miket mondana a király, miben segítettünk mi másoknak? Mit mulasztottunk el? Vajon mit vár tőlünk Isten?
Mindnyájunknak:
Mit jelenthet az, hogy a világ kezdete óta ránk vár a mennyország? Isten kezdettől fogva a földet csak ideiglenes helyszínnek szánta az emberek életében? Vagy a bűnbeesés óta létezik a lehetőség a mennyre, hogy amit itt elrontottunk, a bűnös világ ellenpontja megvan odaát, ahol a világ tökéletes, mert Isten maradt benne az Úr, és nem rontott el semmit sem a sátán?
Isten nem csak egyéneket ítél, hanem népeket is. Hogyan lehet népeket megítélni, nem egyéni akarat szerint alakul, hogy ki-ki személyes életében hogyan döntött Istennel vagy Isten ellen? Talán ennek fényében felértékelődik a szavazati jog, hiszen ha Isten népeket is ítél, még fontosabb, hogy egy népként, egy nemzetként merre haladunk. De mi van, ha nem az a párt győzött, amelyikre mi szavaztunk? Mi történik, ha valaki félreérti Jézus szavait, és csupa jó szándékból rossz irányba halad?
Nem tudjuk ezekre a választ. Az biztos, hogy a társadalmi felelősségünk nagy, hogy ne csak a saját életünkben törekedjünk Isten felé, hanem segítsük egész népünket ezen az úton.
Kérdések: Milyen irányban halad most a mi népünk? Hitben járnak a vezetőink? Mit tehetünk értük? Imádkozunk politikai, gazdasági vezetőinkért, hogy hitben éljenek?
Fohász: Uram, add, hogy sóként és mécsesként világítsunk, és formáljuk egész népünket. Amen.
Mt 12,46-50
Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled.” De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: „Ki az anyám s kik a rokonaim?” Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”
Gyerekeknek:
Amikor teljesítjük a mennyei Atya akaratát, akkor leszünk Jézus rokonai. A keresztségben Isten-gyermekséget kaptunk. Ezt a kegyelmet úgy tudjuk magunkban éltetni, ha továbbra is Istenhez kapcsolódunk, imával és engedelmességgel.
Kamaszoknak:
Sokszor mi is inkább a magunk által választott emberekhez kapcsolódnánk a rokonaink helyett. Velük vagyunk értékközösségben, velük érezzük jól magunkat, velük van otthonos érzésünk, nem a családunkkal? Ez kamaszkorban könnyen előfordulhat. Most talán úgy tűnik, mintha Jézus megtagadta volna a rokonait. Mintha a tanítványait előrébb helyezte volna náluk. Valójában csak nem akart kivételezni az övéivel. Jézus nem személyválogató. Nem nézi a vezetékneveket a templomban. Sajnos sok közösséget terhelnek ezek a dolgok, hogy bizonyos családok leuralják a közösségi, templomi életet, az ő szavuk többet ér, mint másoké. Vagy a többieknek szava sem lehet. Jézus nem ilyen. Ő nem kivételezik senkivel sem. Életének és megváltásának utolsó pillanataiban például családi ügyeivel is foglalkozik. Amikor épp több milliárd embert vált meg bűneiből, és töri meg a gonosz és a halál uralmát rajtunk, akkor közben gondoskodik özvegy édesanyjáról is!
Mindnyájunknak:
Jézus nem személyválogató, mi se legyünk azok. Isten nem méricskéli az egyének hite kapcsán társadalmi megbecsültségüket, rokoni kapcsolataikat, munkájuk sikerességét, bankszámlájuk számjegyeit, ingatlanvagyonukat, magamutogatásból meghozott áldozataikat, nem kedvez az álszenteskedés, mások manipulálása, lekezelése sem. De hogyan tudunk ezeken felülemelkedni?
Meg kell látnunk a másik emberben az Isten képmását. Azt a jót, amit talán még ő maga sem vesz észre. Jézus mindenkit hív az egyházba. Nekünk is mindenkit hívni, várni és fogadni kell.
Kérdések: Vannak nehéz emberek a környezetünkben, akik felé nyitnunk kellene? Imádkozzunk ezekért a kapcsolatokért! Hogyan állunk a saját, tágabb családunkkal? Vajon olyan szeretetkapcsolat, ami megszakadt, és újra kellene építenünk? Mit tehetnénk? Imádkozzunk ezért is.
Fohász: Uram, Jézus. Adj erőt a feladataimhoz, hogy személyválogatás nélkül szeressünk. Amen.
Mt 13,1-9
Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek füle van, hallja meg!”
Gyerekeknek:
Jézus minket is arra hív, hogy hozzunk terméseket. Termés lehet minden jó, amit teszünk. Ehhez az kell, hogy a szívünk puha, formálható talaj legyen Isten felé, amit alakíthat Isten kegyelme és vezetése.
Kamaszoknak:
A kamaszkorra néha jellemző, hogy szeretjük a dolgokat elsietni, nem kivárni. Van egy ilyen magocska is, érdemes külön odafigyelni rá. Nem járt jól ez a mag, mert még kellő mélységű gyökér nélkül kelt ki, így nem tudott életben maradni elegendő víz és táplálék nélkül. Mi a lelki táplálékunk? Mi a lelki vizünk? Hogyan tudjuk a gyökereinket mélyíteni?
Mindnyájunknak:
Jézus nagyon egyszerű, a hallgatóság számára életközeli példát hoz a hitről. Hozzánk melyik kockázati tényező áll a legközelebb? A körülmények rabjai volnánk? Rossz, istentelen eszmék ejtenek foglyul minket? A gyökereink nem elég mélyek? Ha magunk előtt látunk egy fát, azt látjuk, milyen magas, milyen erős, milyen hatalmas. Nem látjuk, hogy ehhez az eredményhez, mekkora területet járt át gyökereivel, mekkora gyökérzetet növesztett, ezek mekkora erőfeszítést hoztak azzal, hogy a kemény földbe belemélyítsék saját ereiket. Mi mennyi láthatatlan munkát teszünk bele a hitünkbe személyes ima, Istenre szánt “minőségi idő” által?
Kérdések: Mi milyen magok vagyunk? Miért jó, ha termő maggá válunk? Mit segíthetünk egymásnak ebben?
Fohász: Jézusom, köszönöm, hogy mindenfelé veted a magokat, mindenkinek adsz esőt és napsütést, lehetőséget a növekedésre. Amen.
Rendeld meg most!
-
Quick View
-
Quick View -
Quick View
Olvass bele a második kötetbe!
Jn 7, 40-53
E szavak hallatára a népből némelyek így beszéltek: „Valóban ez a Próféta!” Mások meg: „Ő a Messiás!” De voltak, akik így vélekedtek: „Hát jöhet a Messiás Galileából? Az Írás szerint Dávid családjából s Betlehem városából kell a Messiásnak jönnie.” Így szakadás támadt miatta a nép közt. Némelyek már el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdőre vonták őket: „Miért nem hoztátok magatokkal?” A szolgák mentegetőztek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.” Erre a farizeusok megkérdezték tőlük: „Csak nem vezetett titeket is félre? Hitt-e benne valaki a tanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből.” Egyikük azonban, Nikodémus, aki egy alkalommal fölkereste (Jézust), azt mondta nekik: „Elítél törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták, s meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” De azt mondták neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, s megbizonyosodsz, hogy Galileából nem támad próféta.” Ezután mindnyájan hazamentek.
Kicsiknek:
”Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből.” – ilyennek mondták a farizeusok Jézus követőit. Félsz, hogy nem tudsz még eleget Istenről? Hogy gyerekként még nem vagy teljes értékű keresztény? Jézus követőit is sokan lenézték. Ne hallgass ezekre a gondolatokra! Te mindennap hallgatod Isten szavát és hiszel. Nincs semmi, ami visszatarthatna attól, hogy tanúságot tegyél Róla. Beszélj bátran az ovistársaidnak, iskolatársaidnak Isten szeretetéről. Még a legkisebb pitypang is az Úristen találmánya! Jóságát felfedezhetjük mindenhol, a játszótéren, a napsütésben, az ovi vagy iskola udvarán is.
Nagyobbaknak:
Nem fenékig tejföl, amikor Jézusról teszünk tanúságot. Hogyan is volt Nikodémussal? Csak éjjel merte felkeresni Jézust, mert félt a többi zsidó elöljárótól. Itt, ebben a helyzetben meg mert szólalni, de csak nagyon óvatosan, nehogy kiderüljön, ő hisz Jézusban. Jézus halálakor nem tudja megmenteni, utána azonban kikéri a testét, hogy tisztességesen eltemethessék. Én meddig megyek el Istenért? Mutatok jó példát azzal, hogy nem káromkodom? Rá is szólok a társaimra, ha káromkodnak? Imádkozom az istenkáromlókért?
Mindnyájunknak:
Mindenben felfedezhetjük ezt a három lépcsőfokot. Én ellent mondok az adott bűnnek, segítek a társaimnak, környezetemben levő embereknek ellenállni ennek a bűnnek, imádkozom a bűnösökért?
A jó dolgokban szintén ott van ez a három szint: törekszem az erényekre, a Lélek gyümölcseinek megtermésére (jóság, remény, öröm, türelem…), segítem ebben a környezetemet, imádkozom ezekért a gyümölcsökért?
Nikodémus nyitott volt és érdeklődő. Elment Jézushoz, hogy személyesen beszélhessen vele, meghallgathassa a tanítását. Jézus azonban azt tanította neki, hogy kevés a nyitottság, kevés a kíváncsiság. Újjá kell születni, új emberré. Ha hagyom, hogy a Szentlélek teljesen új emberré formáljon, akkor többé nem fogok félni tanúságot tenni Róla. Akkor annyira új ember leszek, hogy ez sugárzik, átható és látható lesz. Szavak nélkül is feltűnik majd másoknak, de szavakban is megjelenik, mert a hit hallásból ered.
Kérdések:
Behívtam már a Szentlelket az életembe?
Akarom, hogy új emberré formáljon az Úr?
Mit jelent nekem a hit, hogyan változtatja meg az életem, a gondolkodásom?
Fohász: Jöjj, Szentlélek! Töltsd be a lelkem, hogy teljesen Istené legyek. Amen.
Kikért imádkozunk ma:
……………………………………………………………………………………………………………………………………….
Olvass bele az első kötetbe!
Mk 16,15–18
Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”
Kreatív elmélkedés (egyes szám második személyben olvasva): “Menj el az egész világra, és hirdesd az evangéliumot…”
Jézus azt mondta, aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül. Isten végtelenül irgalmas, a hívő, megtérő bűnösnek szívesen megbocsát.
Isten egyszerre irgalmas és igazságos. Az igazságossága abban is megnyilvánul, hogy engedi, hogy magunkat kizárjuk a mennyből. Ha elutasítjuk a szeretetet életünkben, az Ő szeretetén kívüli helyen találjuk magunkat halálunk után (az a pokol).
Jézus feladatot ad az egyháznak: hirdetni az evangéliumot az egész világon. Mára ez lassan teljesül, szinte minden ember hallott már Jézus Krisztusról. De vajon a legfontosabbakat hallották róla? Vajon egy jelentős tanítóként, bölcs emberként hallottak róla, vagy mint az Isten Fia, aki megvált minket a bűneinktől? “Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.” Mi hiszünk? Ha igen, hisszük, hogy üdvözülni fogunk? Ha hisszük, hogy üdvözülünk, tényleg arányosan fontosnak tartjuk a földi dolgokat vagy túlértékeljük? Ez nem azt jelenti, hogy ne végezzük hűséggel a kötelességünket. Ez azt jelenti, hogy a kötelességünket is Istenért végezzük és a szabadidőnket is Neki ajánljuk, Vele töltjük. Velünk van a focipályán (így beszéljük a többiekkel, így bánjunk a társainkkal). Velünk van a tv előtt (eszerint válasszunk filmet, amit nem szégyellünk Jézus előtt). Velünk van a (kávé)szünetben (eszerint beszélgessünk a társainkkal, a kollégákkal mások kibeszélése és megszólása nélkül). Ha hiszünk, csodajelek kísérnek majd minket. Ahhoz, hogy ez így legyen, ebben is hinnünk kell. Hinni, hogy Isten nagy dolgokat bíz ránk, nagy feladatot ad, ha szeretnénk és vállaljuk.
Tudatosítom magamban, hogy Jézus mindig velem van? Volt ma olyan helyzet, ahol jobb lett volna, ha nem lát? Mit kellett volna másképp tennem? Mikor lelte ma örömét bennem Jézus?
Uram, adj hitet nekem és használj engem szándékod szerint. Amen.
Lk 3,15-16 és Lk3,21-22
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.
Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
– Kreatív elmélkedés (egyes szám elsőszemélyben a szöveg): “Én, XY, csak vízzel…”
– A Mennyei Atya szózata hallatszott. Az Atyának nincs emberi teste, nem szakállas, öreg bácsi, amilyennek elképzelték és lefestették. Ő teremtette a világot, Ő akart téged, hogy megszüless, Ő viseli az egész világ gondját. Megalkotta a napot, hogy nappal süssön, a holdat és a csillagokat, hogy éjszaka világítsanak. A természet rendjét, hogy legyen körülöttünk ennyi szépség és harmónia, étel és friss levegő.
– A Mennyei Atya mindnyájunk atyja, így mi emberek mind testvérek vagyunk. Isten azt várja tőlünk, hogy szerető testvérként bánjuk a többi emberrel akkor is, ha nem vagyunk családtagok, vér szerinti közeli rokonok.
– Kapcsolódó igék: 2Pét 1,17, Mt 12,18
– Keresztelő Szent János, aki egész életében a pusztában élt, bűnbánatot tartott, imádkozott és böjtölt. Nem hús nélkül böjtölt rántott sajttal és palacsintával, hanem igazán böjtölt sáskán és vadmézen élve. A böjtje és bűnbánata kihatott az élete más területeire is. Nem vett magának újabb és újabb szép, márkás ruhákat, hanem teveszőrbe öltözött. Nem napi vagy heti 1 órát töltött Istennel, hanem amolyan igazi 24/7 módon éjjel-nappal Istent keresve élt. Ő az, aki azt mondja magáról, hogy nem méltó arra, hogy Jézus szandálját kikösse!
Ha ő ennyire sem méltó, akkor mire vagyok méltó én? Mennyi vagyok én Jézushoz képest? Megint előjön a gondolat, milyen pici vagyok én, és milyen nagy vagy Te, Istenem. A végtelen, mindenható, mindentudó Istenhez képest én nem vagyok méltó semmire. Nincs olyan, hogy “mert megérdemlem”, ahogy a márkás samponreklám sulykolja belénk. Nemcsak a sampont nem érdemeljük meg, mert az lényegtelen dolog az örök élethez képest. Különben is, ha figyelmünket elviszik a külsőségek, a márkás cuccok és más evilági dolgok, akkor bajban lehetünk később odaát. Jobb Tesco-s ruhákban bejutnod az Isten országába, mint márkás holmikban és trendi frizurában a pokol tüzére kerülnöd. Az Isten országa az, amit végképp nem érdemlünk meg. Hogy bejuthatunk, az Jézus által vált valóra. Azt csak Neki köszönhetjük. Csak a Jézusba vetett gyümölcsöző hitünk vezethet el ebbe az országba.
– Mi tereli el a figyelmünket Jézusról? Mit kellene kihajítani az életünkből, átalakítani vagy megváltoztatni Isten országáért?
– Uram, Jézus, nem vagyok méltó Terád és a Te országodra. Köszönöm, hogy Te mégis lehajoltál hozzám. Köszönöm, hogy hívsz és vársz engem a Te országodba. Segíts, hogy az életem Neked tetszően éljem. Amen.
Mk 4,35-41
Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Kreatív elmélkedés: “Én, XY, felkeltettem…”
Mennybemenetele előtt Jézus megígérte nekünk, hogy velünk marad mindennap (vö: Mt 28,20). Vagyis életünknek bármilyen vihara tombolna is, Jézus velünk van a bárkánkban, ha oda behívjuk Őt.
A hit nem azt jelenti, hogy nem szólunk Jézusnak, ha baj van. Azt jelenti, hogy nem pánikolunk, nem esünk teljesen kétségbe, mert tudjuk, Ő vigyáz ránk.
Hunyd le a szemed! Képzeld el, ahogy egy nagyobb csónakban ül együtt a család, és veletek van Jézus is. Először szép idő van, amikor elindultok. Eveztek együtt, haladtok előre a szép Balatonon, süt a nap, a napsugarak a víz tetején táncolnak, mind vidámak vagytok. Jézus veletek örül, de aztán elálmosodik, és a csónak végében elalszik. Ti egy kicsit csendesebben beszélgettek tovább, hogy fel ne ébresszétek. Közben gyülekeznek a viharfelhők, az ég egyre sötétebb lesz, vihar közeleg. Betakarjátok Jézust, hogy ne ázzon meg, ha esni kezd, és egyre gyorsabban eveztek. Hiába, a vihar már itt van, nem esik, de a szél felkorbácsolja a hullámokat. A csónak imbolyog, nagy ügyesség kell, hogy kiegyensúlyozzátok, fel ne boruljatok. Jézus azonban itt van, itt a csónakban, nincs félnivalótok.
Emlékszel, nem az különbözteti meg a hívőt a nemhívőtől, hogy sosem kerül viharba az élete. A különbség abban áll, hogy a hívő nyugodt tud maradni és békés, a legnagyobb viharok közepette is. Miért? Mert nincs egyedül, mert Jézus ott van vele élete csónakjában.
Így van velünk most is.
Volt már nagyobb vihar az életemben? Kapaszkodtam az egyház vitorlájába és bíztam Jézusban? Ha megijedtem egy nagyobb széllökéstől, kiugrottam a csónakból (a keresztény hitemből) vagy felkeltettem Jézust imáimmal?
Uram, Te itt vagy velünk a legnagyobb hullámok idején is. Vigyázol ránk, hogy fel ne boruljunk, el ne merüljünk a viharban. Add, hogy mindig bízzunk Benned!
Itt megrendelheted:
-
Quick View
Ismerd meg további könyveinket is!
Magzatnaplóm
Várandósság hétről hétre új nézőpontból!
40 fejezet a 40 hétről, érdekes, eseménydús és vicces események a magzatgyerek szemszögéből.
Adventi Mesés Naptár
Ez a 24 meséből álló történet a karácsony valódi üzenetéről szól.
Blogunk
Ez a nyár a fesztiváloké lett! A Hitvalló jelen volt az Egerszalóki Katolikus Ifjúsági Találkozón, az MCC Feszten, bepillantást nyertünk a református …
A KALÁSZ (Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége) 2023-as váci nyári táborában a lányok megismerkedhettek a magzati élet csodáival. Mindnyájan ingyenes példányt kaptak …
😊Mindnyájan akartak, szeretettek és szükségesek vagyunk! Ma 500 Magzatnaplóm füzetet és 20 Magzatnaplóm könyvet adtunk át ingyenesen a Munkásmisszió számára. Szervezetük több …
“»Nincs nép vallás nélkül«; ez a történelmi és etnologiai megállapítás igazolja azt a régitételt, hogy a vallásosság embervoltunknak velejárója; homo est animal …